A jelen tudatos megélése

2013.07.08 11:17

"Hol vagy?
Itt.
Ez mikor történik?
Most.
És te mi vagy?
Ez a pillanat." Dann Milman

 

A jelen tudatos megélése


Az emberek többsége folyamatosan utazik a múltban, illetve ábrándozik a jővőn, viszont a jelen pillanatnak nem szentel figyelmet. Így lehetősége sem nyílik rá, hogy igazán meglássa, illetve az érzékszerveivel is érzékelje a jelen áldásait. Ezzel hatalmas gátat építenek ki, ami megakadályozza őket abban, hogy megéljék az örömteli pillanatokat, inkább csak az örömök utáni vágyakozás figyelhető meg.

Szintén általános jelenség a múlt fájdalmainak dédelgetése, időről-időre való felidézése gondolati, illetve érzelmi szinten egyaránt. Ilyenkor szinte benne járnak a fájdalmas emlékekben, újból és újból átélik, mialatt az energiaszintjük jelentősen csökken. Ennél sokkal praktikusabb a jővőn ábrándozni, bár ez sem tekinthető tökéletes megoldásnak. Hiszen ha csak ábrándozunk, de nem cselekedünk, nem helyezzük a céljainkat a megvalósítás  talajára, akkor minimális az esélye, hogy megvalósuljanak.

Ezért mindenképpen érdemes a múltbéli sérelmeket elengedni, önmagunknak és társainknak megbocsátani, hiszen így nyílik lehetőség az újrakezdésre. Ebben a folyamatban nagy segítséget jelenthet, ha a múlt történéseit a másik fél szemüvegén keresztül is megvizsgáljuk, felfedezzük önmagunk felelősségét a folyamatban, így már nem áldozatként éljük meg a történteket, hanem egy tanulási, fejlődési folyamatot látunk benne.

Amikor a múltat helyére tettük, elkezdhetünk foglalkozni a jővővel, célokat állíthatunk fel, amelyek közelebb visznek bennünket a vágyott élethelyzethez. A célok felállításánál érdemes a megoldandó feladatokat kisebb részcélokra bontani, melyeket könnyebben, rövidebb idő alatt megoldhatunk és hamarabb lesz sikerélményünk, ami aztán további sikereket generál. Céljaink álljanak összhangban a lelkünkkel, olyan vágyak megvalósításán dolgozzunk, melyek szívből jönnek és nem a környezetünknek való megfelelés kelti életre. 

Amikor már nem a múlt köti le a figyelmünket és nem is a jővőre fókuszálunk időnk nagy részében, akkor alkalmunk nyílik rá, hogy élvezhessük a jelent, ilyenkor  általában rácsodálkozunk mindarra a szépségre, ami mellett mindennap elmentünk és aminek régebben nem tulajdonítottunk jelentőséget, ezek a dolgok egyszeriben  felértékelődnek.
 

Rajmon Beáta