Pozitivitás egyenlő boldogság?

2014.11.20 07:34

 

"A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket."

Ruut Veenhoven

 

Pozitivitás egyenlő boldogság?

 

Ha pozitív életszemléletű vagyok, akkor törvényszerűen boldog is? Véleményem szerint nem, mert a pozitivizmusom nem azt jelenti, hogy a belső vágyaim alapján élek, pusztán megpróbálok pozitív módon közelíteni az élethez, az emberekhez. Meglátom a nehézségekben rejlő tanítást,ha rossz élményben van részem, azt nem sorscsapásnak tekintem, hanem tapasztalásnak. Megjelenik a hála az életemben, ezentúl nyitott vagyok a világra, embertársaimra, a felém közeledő lehetőségekre. Nyilván ez az attitűd, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb életvitelt eredményezhet, bár a felszín alatt fortyoghat a láva...

Pozitív vagyok, vagy önmagam vagyok és a belső iránytűm szerint élek? Azt gondolom a kettő között van "némi" különbség, az első variáció már sokkal magasabb lépcsőfok, a pesszimista magyar hozzálláshoz képest, de még mindig nem az a kategória, ami a teljességhez elvezethet. Amikor önmagam vagyok, a lelkem vezérel, olyan irányt vesz az életem, ami minden tekintetben engem szolgál. A szerepjátékokat mellőzöm és az élet színpadán, minden tekintetben magamat adom, még akkor is, ha ez látszólagos veszteségeket generál. Olyan emberekkel veszem körül magam, akik jelenlétében meg tudom élni a boldogságot, olyan munkát végzek, amiben a belső értékeim felszínre törhetnek és megtapasztalhatom a flow élményt. Olyan párt választok magamnak, aki mellett szabadnak érzem magam, ugyanakkor a bennem lévő szeretetet is szívesen osztom meg vele és nem tőle várom, hogy boldoggá tegyen. 

Amikor a bensőm vezérel, az alatt nem egy tudatos, állandó figyelmet igénylő magatartást értek, amiben folyamatosan a pozitív hozzáállásra kell törekednem, még akkor is, ha legszívesebben sírva fakadnék, hanem olyan életvitelt, amiben szabadon kinyilvánítom az érzéseimet, gondolataimat, szabadon hozok döntéseket, s mindezt úgy, hogy összhangban legyek a lelkemmel. Nem a külvilágnak akarok megfelelni, hanem elsősorban önmagamnak, ennek persze az a jutalma, hogy megtalálom a saját békémet, ami hozzásegít ahhoz, hogy a világban is békére leljek.

 

Rajmon Beáta