Beszélgetni szeretne a párom?!

2014.03.07 11:22

 

 

"Jó beszélgetni! Csevegni, jókedvűen, mélyen, őszintén, hogy kibukjon belőlünk végre az, amiről magunk se tudtuk, hogy bennünk van!... Akkor jövünk rá, amikor kimondjuk! (...) Életünk legnagyobb pillanata, amikor megnyílunk egymás számára."
Müller Péter

 

Beszélgetni szeretne a párom?!

 

Minden jól működő emberi kapcsolat egyik fontos eleme a kielégítő kommunikáció, ami meghatározza a barátság, a házasság, a munkatársi kapcsolat minőségét. Nem véletlenül írtam a kielégítő szót, ugyanis lehet valakivel felszínesen cseverészni, illetve tartalmasan beszélgetni, a kettő között óriási különbség van. Azt gondolom ez egy baráti kötelékben nem lehet probléma, hiszen olyan embert választunk barátunknak, akivel jól megértjük egymást, egy hullámhosszon vagyunk, szívesen beszélgetünk vele.
Ezt a minőséget egy munkatársi viszonyban már nehezebb kialakítani, hiszen a kollégáinkat alapvetően nem mi választjuk, ha csak nem vagyunk a cég tulajdonosai, vezetői. Viszont minden esetben törekedhetünk a nyitott kommunikációra a minőségi munkavégzés és munkatársi kapcsolat érdekében.
De mi a helyzet házasságon belül? Amikor párt választunk, először nem azt figyeljük meg a jelöltben, hogy képesek vagyunk-e órákig beszélgetni egymással, sokkal inkább dominálnak a külső jegyek, a testi vonzódás. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy elindul a nő és a férfi között valamiféle kémiai kapcsolódás. Ha kölcsönös a vonzalom, igyekeznek minél több időt tölteni egymással, jön a rózsaszin köd ideje, amikor mindenhova együtt járnak és szó szerint élvezik egymás társaságát. Ebben a szakaszban még nem biztos, hogy kiderül, nincs miről beszélgetni egymással... Hiszen sok külső inger éri a párt, rengeteg közös élményben van részük és ezek mind alapot szolgáltatnak egy-egy beszélgetéshez.
Amikor a partnerek átlépnek az együttélés, vagy házasság fázisába, idővel csökkenek a külső behatások, a fókusz már az otthonteremtésre és a gyermekvállalásra helyeződik át. Itt még mindig vannak közös témák, kapcsolódási pontok, amelyek mentén egy társalgást lefolytathatnak. Azonban, ahogy a gyermekek felnőnek, egyre kevésbé igénylik szüleik társaságát, gondoskodását, a két fél magára marad. Ekkor derül ki, hogy mennyire tudnak egymásra hangolódni, képesek-e valóban partnerek lenni egymás számára. Ha ezután is igénylik egymás közelségét és szívesen osztják meg egymással a gondolataikat, valószínű, hogy a későbbiekben is müködőképes lesz a kapcsolat. Ehhez mély lelki kapcsolódás szükséges, illetve igény mindkét félben arra, hogy megosszák társukkal érzéseiket, vágyaikat, félelmeiket, egyszóval önmagukat.
Ha nincs meg az összhang, akkor a társak legjobb esetben is csak elbeszélnek egymás mellett, rosszabb esetben másnál keresik azt a fajta lelki, szellemi kielégülést, ami hiányzik az életükből. Ilyenkor lép szinre a harmadik fél, aki megadja mindazt, amire a házastárs nem képes.
Igazán csak az tud társ lenni, aki minden szinten képes kielégíteni a bennünk megszülető vágyakat, akivel együtt rezonálunk. Ebben a kapcsolódásban éppolyan fontos a szellemi, lelki összhang, mint a testiség, vagy a megfelelő konfliktuskezelés, illetve az élet főbb területeivel kapcsolatban az "egy irányba nézés".

Rajmon Beáta