Egyenrangú kapcsolatok

2014.04.05 14:07

 

 

"A szeretetet gondozni szükséges. Az intimitás nem egy statikus állapot. Nem lehet megszerezni, hogy aztán egy életen át kitartson. A kapcsolat bensőségessége időről időre változik, attól függően, hogyan viszonyulunk egymáshoz."
Gary Chapman

 

 

Egyenrangú kapcsolatok


Az élet nagy törvénye, hogy  boldogságra csak egyenrangú kapcsolatban lelhetünk, ahol egyik fél sem törekedik a hatalom megszerzésére és megtartására. Ebben a kapcsolódásban mindkét fél ugyanolyan szavazati joggal rendelkezik, senki nem akarja a másikat bekebelezni, meghatározni számára, hogy mit tehet, hogyan viselkedhet. Mindketten szabadon dönthetnek, nem kell kikérni a társuk engedélyét, mindemellett maximálisan tiszteletben tartják a meghozott döntéseket, támogatják egymást a mindennapokban, úgy a magánéletben, a gyermeknevelésben, mint a karrierben.
Amilyen szépen hangzik, olyan nehéz megvalósítani, hiszen a legtöbb kapcsolatban megfigyelhető a hatalmi játszma, ahol az egyik fél folyamatosan az irányítás megszerzésére törekedik. Ahogy elbillen a mérleg nyelve az egyik irányba, a másik oldal áldozatnak, kiszolgáltatottnak fogja magát érezni. Nagyon sok párkapcsolatban megfigyelhető, hogy az irányítás nagyrészt a férfi kezében van, úgy is mondhatnánk valóban ő hordja a nadrágot. Egyrészt így szocializálódtunk, másrészt még mindig a legtöbb helyen a férj tartja el a családot, de legalábbis a bevétel nagy része tőle származik, ezáltal úgy érzi, hogy ez feljogosítja őt az irányításra. Milyen szerep jut ebben az esetben a nőnek...alárendelt, amelyben az ő feladata a másik fél igényeinek a kielégítése, tiszteletben tartása. Ebben a felállásban nagyon nehéz a gyermeket "jól" felnevelni, hiszen negatív minta van elötte, azt látja, hogy apa megmondja anyának mit csinálhat, mikor találkozhat a barátnőivel, mikor vehet magának új ruhát...stb. Mire felnő, ő is a hatalom megszerzésére fog törekedni, vagy éppen olyan partnert keres magának, ahol megélheti az áldozat szerepét.
Hogyan lehet ebből kitörni...először is tudatosítani kell a felekben a játszma típusát, ami nem könnyű, hiszen egyrészt elég nehéz kívülről látni a színdarabot, másrészt nagy adag bátorság kell ahhoz, hogy szembesüljön mindkét fél a maga által játszott szereppel. Viszont, ha már rálátnak a saját maguk által kialakított erőviszonyokra, az azokból származó előnyökre és hátrányokra, akkor elindulhat a munka a változás, változtatás irányába.
Nyilván azokban a kapcsolatokban, ahol kezdettől fogva maximálisan figyeltek egymásra, tökéletesen kikommunikálták a gondolataikat, megélték az érzéseiket, mindezt szabadon, kötöttségek, elvárások nélkül, ott ez a játék nem alakulhatott ki. Mi a siker kulcsa... a másik fél feltételek nélküli elfogadása, a szeretetenergia szabad áramoltatása, megfelelő önismeret, bizalom, őszinteség.


Rajmon Beáta