Életközépi válság

2013.08.30 16:31

"Nem tehetünk egész életen át felelőssé másokat azért, mert olyan nehéz a dolgunk.Valamikor fel kell vállalnunk a felelősséget az életünkért.Ha lélekből élsz, nem fogsz elmenekülni személyes problémáid és környezeted konfliktusai elől, hanem kézbe veszed azokat."
Anselm Grünn

 

Életközépi válság


Mit is takar a kifejezés... A 40-es éveink felé, amikor már anyagilag rendezett körülmények között élünk, felépítettük a karrierünket, a családi kapcsolataink szilárdnak bizonyulnak, eljön egy olyan időszak, amikor mindezek ellenére feltesszük magunknak a kérdést, ennyi lenne az élet, ez a sorsom?
Mindennap ugyanazzal a rutinnal szembesülünk, akár otthon, akár a munkahelyen, úgy tűnik már nincs hova fejlődjünk, hiszen mindent megszereztünk, amire vágytunk. A cégnél nincs lehetőség az előre lépésre, unottan ballagunk mindennap a munkába, már nem látjuk  a kihívást. A családban a mindennapi feladatok szinte tehernek tünnek, úgy érezhetjük, hogy belefáradtunk a gyereknevelésbe, nincs türelmünk a párunkhoz sem. Ekkor kezdünk el keresni, először nem is igazán világos számunkra, hogy milyen irányba tartunk, csupán egy erős belső késztetéssel szembesülünk. Olyan érzés keríthet hatalmába bennünket, mintha szeretnénk újból gyerekek lenni, akik még hallhatatlannak képzelik magukat, akik előtt még ott az élet és minden vágyukat valóra válthatják. Sokan ilyenkor szembesülnek vele, hogy nem is azt az életet élik, amit szeretnének, nem is olyan munkát végeznek, mint amire mindig is vágytak, hirtelen feltolulnak a mélyről az eddig elnyomott és megvalósulatlan vágyak. 
Ez az időszak sok veszélyt rejt magában, ugyanakkor sok lehetőséget is. Meggondolatlan lépéseket tehetünk, felmondunk a cégnél, ami veszélyeztetheti az anyagi biztonságunkat,  a párkapcsolatainkban is megjelenhet a bizonytalanság. 
Ahhoz, hogy ezt az időszakot képesek legyünk jól átvészelni, hatalmas belső munkára van szükség. A megújuláshoz  rendbe kell tennünk magunkat, meg kell tanulnunk odafigyelni arra, hogy mi az ami feltölt bennünket, mi az , ami viszi az energiánkat, milyen megérzéseink vannak egy-egy élethelyzettel kapcsolatban. A tudatosabb életvitel, az erősségeink, gyengeségeink feltárása segíthet  a továbblépésben.  Fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy mik azok a dolgok és ki azok a személyek, akik segítenek a további fejlődésben. Szintén nagy segítség lehet, ha a spiritualitás felé fordulunk és ezáltal mélyebb önismeretre teszünk szeret, olyan techinkákat alkalmazunk, melyek testünket -lelkünket egyaránt táplálják. 

Rajmon Beáta