Félig üres, vagy félig tele a pohár?

2013.07.06 20:19

 

 

"Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"

 

Fledmár András

 

 

Félig tele, vagy félig üres a pohár?

Bizonyára ismerősen hangzik a kérdés mindenki számára, másként fogalmazva pozitívan, vagy negatívan szemlélem a világot és önmagam...
Sajnos nagyon sokan a félig üres pohár csapdájában vergődnek és inkább a nehéz pillanatokat tartják számon az életükben, mint a pozitív eseményeket.
Igy nem csak a világról, hanem önmagukról is egy negatjvba hajló kép alakul ki, amit nehéz átalakítani pozitív életszemléletté. Az esetek többségében az illető nem is veszi észre, hogy egy ideje már átlépett a félig üres poharúak táborába. Hiszen annyira megszokta már, hogy nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy eltervezte, nem úgy viselkednek vele az embertársai, ahogy várná és önmagával sincs békében. Ahhoz, hogy ennek az életszemléletnek búcsút tudjon inteni általában külső segítségre van szüksége. Egy olyan személyre, aki segít neki rálátni önmagára, aki tiszta tükröt tart, amiben lehet, hogy nem azt a képet fogja látni, aminek örülne, amit úgy is nevezhetnénk, hogy "énideál", hanem a valóságot. Önmagunkról alkotott képünket, mindig a környezetünktől kapott visszajelzések alapján alakjtjuk. Tehát, ha túlsúlyban vannak a negatív visszacsatolások akkor az önmagunkról alkotott képünk is folyamatosan ebbe az irányba fog tolódni és egy idő után megpróbálunk ennek a nem kivánatos képnek megfelelően viselkedni. Ez a folyamat sokszor már gyermekkorban elkezdődik , amennyiben a család nem támogató hátteret biztosít. Ebből az ördögi körből nehéz kitörni, de mindenképp érdemes.
Ilyenkor jó szolgálatot tehet egy coach, aki segíti az ügyfelét, hogy újból felfedezze önmagában is és a világban is az értékeket, a  szépséget. Támogatja egy önismereti munkában, rávilágít az esetleges hibákra és javaslatot tesz azok kijavítására. Munkájával folyamatosan erősíti az ügyfél önmagába vetett hitét, igy járul, hozzá, hogy a pohara újból félig tele legyen...

Rajmon Beáta