Vállald Önmagad

2015.05.12 13:10
 
 
 
 
"Rá  kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással."
Popper Péter
 
 
Vállald Önmagad!
 
 
Az emberi viselkedésen töprengtem a napokban, az adott szituációkra adott reakcióinkon, illetve azon, hogy mennyire merünk megnyilvánulni a világ előtt. Őszintén megvallom nagyon kevés olyan emberhez volt szerencsém, akit ne a "tömeg" irányított volna, aki ki mert állni a saját igaza, a saját valósága mellett. 
Az élet számos területével kapcsolatban megfigyeltem, hogy döntő szerepe van annak, amit az adott dologról a nagy nyilvánosság gondol, illetve, ahogyan a többség cselekszik, legyen szó fogyasztási szokásokról, tanulásról, önmegvalósításról, egy laza baráti beszélgetésről, bármiről. 
Néhány példa a hétköznapokból: 
Hova mentek nyaralni a nyáron? Horvátországba, mindig oda megyünk, a barátaink is odajárnak. ( Fel sem merül más alternatíva, holott a világnak számos olyan területe van, beleértve kis hazánkat is, ami csodálatos és érdemes lenne meglátogatni.)
Hol vásároltok általában? A ... boltban, szinte mindenki odajár, ott vannak igazán trendi ruhák. ( Ha a szomszédom, a barátnőm ízlését akarom követni, akkor biztosan jó választás lesz, ha önmagam akarok lenni és a saját anyagi lehetőségeimet nézem, lehet, hogy érdemes a piacon jobban szétnéznem.)
Hogyan töltitek a szabadidőtöket? Általában elmegyünk a barátainkkal a ... étterembe, igaz, hogy sokszor abszolút nincs hozzá kedvem, de már jó ideje kialakult ez a szokás, nem akarok változtatni rajta, nehogy sértődés legyen belőle. ( Hogyan szerez örömet ez a fajta kikapcsolódás, ha kényszerből cselekszünk? )
Vajon hányszor döntünk, cselekszünk szabadon, hányszor hallgatunk pusztán a belső vágyainkra, a lelkünkre, hányszor merünk szembe menni a tömeggel? Mitől félünk, mi fog történni, ha önmagunkat adjuk? Elveszítünk értékesnek hitt kapcsolatokat, vagy nevetségesnek tűnünk a másik ember szemében, mert nem tartozunk a tömeghez?
Sajnos ezt a fajta hozzáállást tanuljuk és a társadalom is megerősít bennünket ebben a fajta életszemléletben. Nem szükséges gondolkodnunk, mert megmondják nekünk, mit vegyünk, hol vásároljunk, hova menjünk, mit olvassunk, milyen filmet nézzünk, hogyan ápoljuk a testünket, lelkünket. Nincs más dolgunk, mint követni az utasításokat, figyelni a tömeget, reménykedni benne, hogy jól döntenek helyettünk.
Azt hiszem a legtöbben gyermekkorban elveszítik önmagukat és életük későbbi éveiben sem merik megkeresni igazi lényüket. Miért? Mert kockázatos, mert esetleg áldozatokat kíván tőlünk, őszinteséget feltételez, olyan területre visz bennünket, ami teljességgel ismeretlen. 
Tudod mi a legnagyobb kincs? Hogy egyedi vagy és megismételhetetlen, élj ezzel a lehetőséggel! Találj rá önmagadra és kövesd azt az utat, amit igaznak és helyesnek hiszel! 
 
Rajmon Beáta