Van-e olyan kérdés, amelyet nem mersz feltenni magadnak?

2013.09.27 12:25

 

 

"Van egy belső tájkép, a lélek földrajza; egész életünkben ennek körvonalait kutatjuk. A szerencsések, akik rátalálnak, megnyugszanak, körülfolyják, mint a víz a követ, és úgy érzik: hazatértek."
Josephine Hart

 

Van-e olyan kérdés, amelyet nem mersz feltenni magadnak?
 

A válasz...természetesen van, ezeket a kérdéseket ( persze a hozzájuk tartozó válasszal együtt) jó mélyre elássuk, ahonnan csak akkor bukkannak elő, ha valaki szembesít bennünket a régóta hurcolt lelki problémáinkkal, a megoldatlan konfliktusainkkal. A kérdés önvizsgálatra sarkall, szembe kell néznünk önmagunkkal, amit nem merünk, vagy nem akarunk megtenni. Általában a könnyebbnek vélt utat választjuk az élet minden területén, megpróbáljuk kikerülni a veszélyesnek ítélt lépéseket, nem hozunk túl nagy áldozatot, ennek azonban az az ára, hogy egy-egy számunkra kellemetlen élethelyzetben hosszú ideig tartózkodunk.
Többször hallottam már a következőt..amig nem löknek rajtam, addig nem lépek... Miért is ragaszkodunk ehhez a "jól bevált" módszerhez, mert szinte mindig másoktól várjuk a probléma megoldását. Ez egyrészt nagyon kényelmes stratégia, másrészt pedig úgy érezzük, hogy a döntés felelősségének súlya sem a mi vállunkat nyomja. Mennyivel egyszerűbb az élet, ha valaki mindig megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, nem kell gondolkodnunk, nem kell belső munkát végeznünk. ( Megjegyzem a televízióból felénk áramló információ is pont ilyen hatást vált ki, burkoltan de irányítja az életünket).
Mi történik, ha mégis vesszük a bátorságot és belenézünk a tükörbe? Szembetalálkozunk a meztelen valósággal, ami lehet, hogy jelenleg nem szívderítő látvány, de mindenképpen hozzánk tartozik. Ha az önvizsgálat elég mély, akkor egyik kérdés jön a másik után, ami arra ösztönöz bennünket, hogy a hozzájuk tartozó válaszokat is megtaláljuk. Nagy bátorság kell hozzá, de hosszú távon mindenképpen meghozza a gyümölcsét, megtaláljuk az egyensúlyi állapotot az életünkben. A válaszokat tetteknek kell követniük, a bennünk lezajló változásokat át kell ültetni a gyakorlatba. Talán ez az oroszlánrésze a feladatnak, hiszen olyan berögzült mintákkal, szokásokkal kell szakítanunk, amelyeket évtizedek alatt alakítottunk ki. A változás, a változtatás azonban minden szinten meg kell, hogy történjen, így fokozatosan lehetőséget adunk a lelkünknek, hogy kibontakozhasson és olyan értékek alapján éljük az életünket, amelyek összhangban állnak a bensőnkkel. Ahogy egyre rutinosabbak leszünk a kérdés-felelet játékban, egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz, meghalljuk a belső hangunkat és azt követve megtaláljuk azt az utat, amely által egyre több örömteli pillanatban lehet részünk.

Rajmon Beáta